Egy évvel ezelőtt kezdtem bele a pontrendszer bevezetésébe a földrajz tanórákon. A pontrendszer alapelveit nem ismertetném, mivel csak a pontok, ponthatárok változtatásával vezettem be a szisztémát a földrajz órákon gimnáziumban és szakgimnáziumban, 9. és 10. évfolyamon. Az eredeti rendszer megtalálható a
tanárblogon. Teljesen igaz megboldogult osztályfőnököm egyik sokat hangoztatott mondása: a puding próbája az evés. Csak közben jöttek a nehézségek.
A szintek pontjait 4 hetente terveztem jegyre váltani. Könnyebb a nyilvántartás, az igazodás talán, ha tudom, tudjuk, hogy a határidő hó vége. Aztán közben rá kellett döbbennem, hogy egy hosszabb hiányzás a részemről elégé föl tudja borítani a rendszert, amivel nem számoltam előre. Így kénytelen voltam a határidőket módosítani, természetesen előre jelezve a diákoknak. Tapasztalatom szerint ezt tolerálták is. A másik tényező, ami időbeli csúszásokat okoztak a projektmunkák. A kitűzött prezentációt hiányzó előadók esetén odébb raktam így a határidőket is csúsztatnom kellett, hogy igazságos legyek. Ezzel nem számoltam eleinte.
Az 5-ös jegyhez szerzendő minimális pontokat először én is 16-ban határoztam meg, de aztán az említett hiányzásnak köszönhetően nem csak a határidőt toltam ki, hanem a pontokat is 8-ra csökkentettem. Ez később hibának bizonyult, mert kevés munkával is könnyedén 5-öst lehetett kapni. Félévtől, amikor már helyre állt a rend a szintek határideje terén, vagyis hó végére esett, növeltem a szerzendő pontokat. A különböző osztályokban a különböző tananyag és feladatok alapján növeltem a 5-ös szintjét. Ennek annyiból volt negatívuma, hogy a végén már nagyon nehéz volt fejben tartani, hogy kinél mennyi a szint, annak ellenére, hogy Google sheets-ben vezettem a pontokat. A feladattervezésnél mindig plusz időt igényelt, hogy megnézzem, hogy melyik osztállyal miben állapodtam meg. Szóval idén egységes rendszerrel fogok haladni.
A hiányzásokat eleinte úgy kezeltem, hogy a hiányzás mértékéhez képest, arányosítva lejjebb vittem a ponthatárokat a szint végén. Ez viszont két problémát vetett föl. Vagy a gyerek bemondására hagyatkozom, vagy mindenkinél utána nézek a valós hiányzásainak. Míg az előbbi nyilván visszaélésre ad lehetőséget, az utóbbi mérhetetlen adminisztrációs terhet jelent. Így félévtől változtattam ezen. Méghozzá oly módon, hogy egy állandó jellegű feladatkiírással biztosítani próbáltam a hiányzás okozta kevesebb pontszerzési lehetőséget. Aki nem hiányzott, annak pedig plusz lehetőségként jelent meg a feladat. Célszerű minden hónap elején kiírni a feladatot, hogy a hiányzó bármikor teljesíthesse, és ajánlott a beadási határidő a következő hónap elejére tenni, ha valaki a hó végén hiányozna. A módszer nem biztos, hogy teljesen kerek, bár mindenképpen valamiféle pótlásra ösztökéli a hiányzót.
Én is találkoztam azzal a problémával, amit Tibor is írt, hogy hozzá szoktak a diákok, hogy a feladatokat készen kapják. Teljesen szokatlan számukra, hogy maguk is kitalálhatnak maguknak feladatot. Ez azért kapcsolódik ide, mivel az ilyen kevésbé kreatív diáknak is biztosítva van a lehetőség, hogy hiányzása esetén pontokat szerezzen.
A szerezhető pontok arányainak meghatározása jelentette a legnagyobb gondot számomra. Ezt idénre teljesen újra kellett gondolnom.
1 pont olyan jellegű feladatokért járt, melyek nem igényeltek különösebben nagy erőfeszítéseket. Pl. óra elei számonkérés esetén 1 kérdés 1 gyors válasz. Pecha kucha megoldásért (ld. később), vagy a blogtotón adott helyes kérdőív kitöltésért, otthoni szófelhő készítése az órai anyagból, stb. (ezeket majd később kifejtem). Ezekből túl sokat lehetett gyűjteni a dolgozatokhoz képest és eleinte túl alacsony volt a szint minimum pontja. Azonban töredék pontot adni nincsen értelme, ezért az összpontokat kell följebb vinni.
3 pontot lehetett szerezni a blogtotóra beküldött kérdőívért.
4 pontot egy feleletért, egy röpdolgozatért.
Az összefoglaló számonkérésért eleinte 10 pontot adtam. Aztán a tanév második felében csoportos összefoglaló dolgozatra és projektmunkákra annyi pontot lehetett szerezni maximum, amennyi a havi megszerzendő minimum volt az adott osztályban. Persze ez elégé esetleges és nem egy túlságosan előre kigondolt dolog volt. A nehézséget az okozta, hogy eleinte nem tudtam, hogy hogyan integráljam a rendszerbe a suli által elvárt TZ-jegyet, ami kétszeres súllyal kellett, hogy szerepeljen a naplóban. Eleinte ezeket ki is hagytam. Aztán miután koncepciót váltottam, mivel ezek nyilván jóval több munkát igénylő feladatok voltak nem nagyon tudtam megfelelően arányosítani őket. A másik amit év közben találtam ki, és nyilván elég nagy súlya kellett, hogy legyen, hogy az általános társadalomföldrajz tananyag témazáróját csoportmunkában csináltattam meg az egyik osztályommal. Tehát nem új anyag feldolgozása volt, hanem egy egész témakör számonkérése. Ez igen rosszul sikerült (50% körül). Bár nagyon nehéz is volt, meg persze szokatlan is a számukra. Ezért, hogy ne szúrjak ki velük, velük egyetértőleg utólag módosítottam a szerezhető pontokon. 43 pont volt a maximum és 22 körül szereztek, így a számukra abban a hónapban megszerzendő 30 pont elérhető távolságra volt.
A legnehezebb ebben az egész szárnypróbálgatásban elfogadni, vagy feldolgozni azt, hogy folyamatosan pedagógiai és egyéb hibákat követ el az ember, mert kilép a kényelmi zónájából. Mégis igazságosnak és következetesnek kellene maradni.
Tömpe László
folyt. köv.